Ma a 21. században, a pénz diktál mindent, mert akinek van pénze, az megkaphat, és meg is szerezhet mindent, de milyen áron, azt kérdezem. Mert azt mondják a pénz boldogít. Nekem nincsen sok pénzem, és mégis boldog vagyok, megvan mindenem, ami kell az élethez, és nem panaszkodom. Édesanyámat szeretem, testvéremet tisztelem, és van egy csinos barátnőm is, akit nagyon szeretek, és vannak barátaim is, akikben megbizok, és van egy lakás, amiben élünk édesanyámmal, és nekem ez pont elég. Majd később lehet veszek egy tanyát, és gazdálkodni szeretnék benne, és állatokat tartani, és oda kikültöznénk a párommal, aki már lehetséges a feleségem is lesz, és ott neveljük fel a gyerekeinket. Én csak erre vágyom, nem egy csilli villi palotára, ahol minden szinte nagyon drága, még a lábtörlő is, és szobalányok hoznák és be minden reggeli az ágyba a reggelit. Nem tudnék én igy élni. Aki gazdag, azt mondják, csak a pénzükért szeretik őket, és van benne valami igzság is. Aki gazdag, az boldog ember is? Ritkán hallok ilyet, inkább már még többet akkarnak, mint amilyük van, és kapzsik lesznek, és az egész életüket egyedül fogják majd leélni, mert ezzel az életvitelével az embertársaikat lenézik, hogy ők a valakik, ti meg senkik vagytok, mert szegények vagytok. Hát ez a 21. század? Igen sajnos! Szomorú életkép ez. Lehet, hogy a gazdag embernek mindene megvan, de vajon van boldogsága az életben, szerető felesége és gyerekek, lelki békéje, és  barátai, akik megbiznak benne. Hát nem sok ilyen van, talán nincsen is,  vagy csak színlelik az egészet.