Kitartani a családunk, és a társunk mellett jóban, és rosszban, és az embertársaink mellett, ez nagy szó, és nagy tett is. El szeretnék most mondani egy igaz történetet a páromról, és a kitartásról. A párom éppen egy lánybúcsúsztató buliról jött kerékpárral, és nagyon nagy szél volt, és a szél ledöntötte a páromat, amikor hozzám indult aludni, és a nagy szél ledöntötte, és a kerékpár ráesett a combjára, és a csípő csontjára, és jó hogy volt nála mobiltelefon, és felhívott, én meg rögtön mentem le, hogy segítsek, alig bírt ráállni, és én segítettem neki mindenben, azaz a kerékpárt a tárolóba tettem, és felsegítettem, és segítettem mindenben, amiben csak tudtam , és sajnos ez sem segített rajta, mert reggel mentőt kellet hívnom, és elvitték a sürgősségire, és ott átvizsgálták, és megröntgenezték, és mondták, hogy csak csípőcsont zúzódása volt, és vízes borogatás, és jégbalzsam kenegetés, és nagyon nagyon sok fekvés, és gondoskodás kell neki, én megadtam neki, és ez kb 4-5 hétig tartott mire felépült, és még most is egy kicsit látszik a járásán, de már meggyógyult szinte, de még nem tud szaladni, de még fog. Nekem ez a kitartás, és ezt önzetlenül, és tiszta szívből cselekedtem, mert megérdemelte, és mert nagyon szeretem. És utoljára volna még egy kérdésem mindenkihez, aki ezt elolvassa, hogy nektek mi a kitartás?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Neo33 2012.12.27. 01:14:48
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal