Don Quichotte de la Mancha története Dulcinea del Toboso-val!

A Don Quichotte azonkívül, hogy talán a legnépszerűbb Spanyol lovagregény, egy híres-nemes lovag is volt Don Quichotte de La Mancha lovagja egyben. A 17. század eleji, melyet Miguel de Cervantes Saavedra írt 1605-ben illetve 1615-ben. Feldolgozták már operetett, színdarab, musicel, balett előadás, filmek, és zenék...stb, és még ki nem tudja miben, mert ez a kalandregényes, és egyben romantikus történet is, egy nagyon ismert, és a világon elismert lett. Don Quichotte rövid történetét 

Cervantes Don Quijotéjét három évszázada olvassák az emberek. Alakja szimbolummá vált. Egy örökké jelen lévő magatartásforma szimbólumává. Mindig voltak és lesznek a világban Don Quijoték, akik örökké szélmalomharcot vívnak, olyanok, akik álmaikat, eszméiket többre becsülik a valóságnál, akik emelkedett lélekkel egy kicsit mindent nemesebbnek látnak. Ezért aztán sorozatosan pórul járnak, nevetségessé válnak. .Tudjuk, hogy egy kicsit betegek, nevetségesek, de nem akarjuk, hogy kigyógyuljanak betegségükből. Cervantes hőséről azóta számos képzőművészeti, irodalmi és zenei mű született. A regény a XVI. századi Spanyolországban játszódik. Hőse, a búsképű lovag, Don Quijote, egy középnemes, aki annyi lovagragényt olvasott életében, hogy ez elvette az eszét. Egy napon elhatározta, hogy kóbor lovagként ő is útrakel, és ahol valami gaztettet lát, ott igazságot tesz. Ehhez minden lovagi kellékkel felruházza magát. Magával viszi girhes lovát, akit Rosinantenek nevez, kiválasztja szíve hölgyét, a szomszéd parasztlányt, aki iránt hódolatát fejezheti ki, s akit a lovagi kor szokása szerint Dulcineának hív. Végül, de nem utolsó sorban kellett egy fegyverhordozó is. Don Quijote meg is találja a negfelelő személyt egy szomszéd falubéli, jószándékú, de meglehetősen együgyű parasztban, Sancho Panzában. Kezdődhet hát a kaland !. Várkastélyok elfoglalása, óriások legyőzése, bántalmazott kisasszonyok kiszabadítása. Hogy a valóságban nem egészen úgy volt, ahogy azt Don Quijote látta, az őt egyáltalán nem zavarja.                                        Az ő szemében mindenki nemes, minden tenyeres-talpas parasztlány úri kisasszony, akit meg kell védelmezni a gaz banditáktól. Fegyverhordozója, Sancho Panza semmit nem ért gazdája hóbortjaiból, de hűségesen követi őt. Ő mindenben ellentéte Don Quijoténak. Neki nincsenek álmai, eszméi, képzelőereje.Ő egyetlen pillanatig sem tud túllátni a valóságon. A két alak tökéletesen kiegészíti egymást. Kettőjükből együtt igazi nemesembert lehetett volna gyúrni. Olyan embert, aki a valóság ismeretén, elfogadásán keresztül küzd egy nemesebb, igazságosabb világért. Sokan úgy vélik ezzel a művel született meg az első igazi regény. A Don Quijote bizonyos értelemben a korban divatos lovagregények mintáját követte. La Mancha lovagja éppúgy vándorol, hódít, mint a hajdani lovagok. Cervantes azonban ezzel a művével ki is gúnyolja, nevetségessé is teszi mind a régi lovagi eszméket, mind az ezt a világot ábrázoló lovagregényeket.. És persze azokat is, akik letűnt idők letűnt eszméiért szállnak harcba. Mindvégig nevettető, szórakoztató írás, mégis sokkal több annál. Örök érvényű igazságokat tartalmaz., és azt hiszem senki nem örül Don Quijote "gyógyulásának" Azt szeretnénk, ha mindig lennének köztünk Don Quijoték.. .

A mostani korban, azaz a 21. században vannak még lovagok, csak már nem divat, vagyis trendi a mai világban az udvarlás, mert akkor az ember az érzését mutatja ki a másik nem iránt, és akkor sebezhetőnek érzi magát, és fél attol, hogy ezt kihasználják még nála, de ezt még megkockáztatja, mert kockázat nélkül nem nyerünk, vagy veszítünk, de felkelünk, és megyünk tovább, mert az ember a hibáiból tanul, és attól bőlcsebb, és tapasztaltabb lesz a további élete során.

Én mindig kockáztatok, és mindig valami új dolgot cselekszek, bármi legyen is az életemben. Nem sok barátnőm volt az életemben, de azokat mindig tiszteltem, és szerettem is őket, mert megérdemlik ezt, és ha lesznek is barátnőim, azoknak is megadom a tiszteletett, és az önzetlen, öszínte, tiszta szerelmemet, mert én egy kaladregényes, és romantikus alak vagyok, aki szereti az életet, és szeret élni is, de szeretek néha örűltségeket cselekedni is az életben! Szeretem meglepni a lányokat, és meglepő dolgokat csinálni is, amitől azt látom rajtuk, hogy feldobtam a napukat, vagyis örömet tudtam szerezni nekik egy kis aprósággal, egy szép bokkal, vagy ha udvarias voltam vele, és kinyítóttam előtte az ajtót, vagy pedig szépen rámolyogtam az utcán, vagy pedig jó regggelt köszöntem nekik, vagy bármi legyen is az,  akkor nekem is szebb lett a napom, mert szebbé tehettem egy embernek a napját is, és ez ad nekem erőt, és energiát a további életemhez, amit minden nap így szeretnék leélni, és örömet hózni az emberek szívébe, majd később a kedves párom szívébe is, akit még keresek lendületlenül, és türelmessen!