Férfi szemmel

Sajnos nem sokszor voltam szerelmes, talán kétszer, az első szerelmembe, és a körülbelül 8 évvel ezelőtt, de ezeket a szerelmeket, nem tudom kiverni a fejemből, csak  édes emlékek maradnak, és ha még mindig rájuk gondolok, elfog az az érzés, miért ért végett, vagy talán én rontottam el valamit, de nem szabad leragadni a régi szerelmeinknél, hanem tovább kell menni, és élni  az életünket!

És most szeretném leírni milyen érzés szerelmesnek lenni férfi szempontból, és mire kell vigyázni, hogy meg is tartsuk a társunkat, de még azt is le szeretném írni, milyen érzés volt az, mikor elvesztettem a kedvesemet, és ilyenkor mit csináltam, hogy túléljem ezt a lelki hiányfájdalmat, ami miatt sírtam is!

Mikor szerelmes lettem, a szememet le sem tudtam venni róla, a szívem hevesen vert, és meg se tudtam mozdulni, ki se tudtam mondani egy szót sem, vagy csak dadogva beszéltem. Ez az első jele, ha szerelmes vagy, de ennek van több változata, de én ezt éreztem. Amikor már meg tudtam mozdítani a szememet, és a szívem visszaállt a rendes ütemverésbe, és már tudtam mozgatni is, és már tudtam a számat használni, vagyis folyékony szavakban, mondatokban beszéltem, na akkor jöttek elő a belső félelmeim, hogy meg ne bántsam valamelyik szavammal, vagy mondatommal, vagyis sokat beszélgettünk, és feloldottam, és jött ezután a kézfogás  próbálkozása, azaz előtte jól megtöröltem, mert megizzadt az ismeretlen kezdettől, de miután meg  megízlelte a  finom kéz a kézben érzést, nem is akarta elengedni, de most jött még  csak neheze, a csók.  Mikor adjam neki, és hól, a háza előtt naplementében hazakísérve, vagy csak úgy spontán meglepetésként szánva, mikor nem is számít rá? Én naplementében hazakísértem, és a háza előtt adtam, mert olyan romantikus, és harmonikus hangulat alakult ki, hogy megtörtént a dolog. Ez volt különben az első csókom, és nagyon finom volt, és puha is…… jobban megismertük  egymást így is, és mentek a cselekmények tovább. Már a jövönket terveztük együtt, én már a leánykérésre készülödtem, azaz írtam neki egy leánykérő verset is, és megkértem volna a kezét a szülöktől hagyományos régi módon,  hogy ők adják rá az áldásukat a kapcsolatunkra, majd később utánna jöhetett volna az eskűvő is, de sajnos a távolság elszakított minket, és közös megegyezéssel elváltunk, és igy már csak a szép édes emlékek maradtak meg nekem.

A közös megegyezés még a legjobb szakítási módszer, mikor szépen megbeszélik, mi volt a baj a kapcsolatukkal, és még barátok is maradnak, csak tudjuk azt mi, hogy bármilyen szakítás után a két fél nem is szeretné látni egymást egy ideig, de így könnyebb elválni egymástól, mert ha valami baj van, mindig számít egyik a másikra, de nem minden  közös megegyezésben, vagy szakításban van ez így, mert vannak rondább szakítások is, amiben nekem még szerencsére nem volt részem, és nem is szeretnék.

A szerelmet nehéz megtartani, de könnyű elveszíteni is! Tartsuk tiszteletben a másikat, és éreztessük vele, hogy szeretjük, tiszteljük, megvédjük, és segítsünk mindenben nekik, de azért hagyunk neki szabad teret a mozgásra is, azaz mindenkinek legyen meg a magánélete, de azért legyünk mellette a bajba,. Ne csak a jóban. És tápláljuk folyton a szerelmet, mert ha a tűzet nem tápláljuk, akkor kialszik.

Vigyük el sétálni, moziba, színházba,…..stb. Szervezzünk neki érdekes programokat, ami neki tetszik, és lepjük meg vacsorával ha hazajön…stb. Értékelni fogja ezt a kis fáradtságunkat. Legyünk a támasza testileg és lelkileg, és sokat, vagyis rengeteget beszélgessünk vele, de néha a csendes hallgatás is nagyon kell nekik, azaz szavak nélkül a csend is tud beszélni helyettünk, és néha többet is mond minden szónál, vagy mondatnál. De a legfontosabbakat hagytam a végére: Azaz maradjunk csendben, és figyeljük mit is mond, és ne szakítsuk félbe a mondatait, mert az illetlenség, és udvariatlanság lenne részünkről, és ne feledkezzünk el a névnapjáról, de a születésnapjáról pedig pláne nem, mert ezt a nő legfontosabb napja álltalában, és bármely fontos eseményéről, mert megjegyzi és csalódni fog bennünk előbb vagy utobb, és még a lelki érzését is megbántjuk, de ezt a nők nem mutatják ki. Lepjük meg mindig valamivel, lehet ez egy kis ajándék, vagy bármi, amit ő szeret, mert igy tudja rolunk, hogy odafigyelünk rá, és nem hagyuk el. Mindig amikor csak tudunk bokoljunk neki, és kedveskedjünk neki szavakkal vagy tettekkel is, mert ezt értékelik a nők, és szeretik is. Ja és a legfontosabbat a végére hagytam: legyünk vele mindig udvariassak és tiszelet tudóak minden helyzetben, és mindenhol! 

A szakítás fáj, legyen bármilyen szakításról szó, néhány jó tanács, amit ne köves el, amit én sajnos már elkövettem. Ne igyad le magadat, mert másnap is érezni fogod a hiányát, meg még másnapos is fájni fog. Foglald el magadat valamivel, mert egész nap csak ő van a fejedben, és csak azon gondolkodsz, hogy mit rontottam el, vagy felhívjam, hogy próbáljuk meg még egyszer, mert akkor csak leégeted magadat, vagy elküld még egyszer, és akkor rosszabbul fogod érezni magadat a történtek után is. Ilyenkor az igaz barátok segítenek neked kigyógyulni ebből a bánatból is, mert nekem ez segített, és meg fogod látni a fényt az alagút végén, és a legfontosabb, hogy ne hanyagold el magadat, és az emlékeit dobáld ki az életedből, és a szobádból, mert azok is visszahúznak a regenelásodban. Vegyél új ruhákat, változtass magadon, mert az is segít. Nekem segítettek ezek, és meg is gyógyultam, de keresem még a leendő társamat az életembe, de okosan és türelmesen, majd meg is találom idővel!