Mindennapi élethelyzetek szüvegben!

Az első személyes randevú!

Én életemben még csak kettő lányt szerettem igazából, az első szerelmemet, aki mindig fintos lesz minden ember életében, mert akkor ismeri meg igazából, mi is a szerelem, és az csodálatos érzés, legalábbis nekem az volt.

És a második, a volt exem volt, aki nekem most a legjóbb barátom is egyben, mert szerintem van fiu és lány közt barátság, és csakis a barátságra gondolok, nem pihenőre egy kapcsolatban, ahol még nem tiszta minden gondolat egymás íránt. Nála tiszta minden gondolatom, és csakis barátok vagyunk, és semmi más nincsen köztünk, és ő is igy gondolja, ahogyan én!

De a mostani kezdődő kapcsolatom kicsit más, mint a többi kapcsolataim, mert ez olyan különlegessen kezdődőtt el nekem, mert vártam rá, és csak figyeltem, és nem tudom mi fogott meg benne, de megfogott, és el nem engedett az az érzés, hogy erről a személyről többet szeretnék tudni, vagyis jobban megismerni a személyiségét, mit szeret csinálni,...stb, én ezt az érzést nem tudom leírni, de érzem, hogy ez a nő különleges, és szeretnék vele lenni személyessen, és jóbban megismerni a lelkét, majd a testét is idővel.

Nálam ez az érzés igen ritka, mert én szeretek hosszan udvarolni egy nőnek, és jóbban megismerni, és nagyon hosszan beszélgetni vele, mert szerintem igy lehet csak megismerni igazából egy nőt. Én várok rá türelmessen, és kitartóan, amig csak lehet, és nem rontok be ajtostúl a házba sem, mert mindennek eljőn a maga ideje, és az szebb dolog, és csodálatosabb érzés, ha már mind a ketten tudjuk, hogy mikor van itt az ideje a kézfogásnak, az ölelésnek, a csokoknak, és a közös együttléteknek is.

Az első személyes, és élő randink már közeledik, és én egy kicsit, nem is kicsit parázok is, azaz félek, mert nem tudom, hogy el e fogad engemet amilyennek meglát, vagy hogy külsőleg milyen vagyok nála, azaz az alkalomhóz illően öltőzem e fel, meg vagyok e fésülkődve rendessen,...stb, meg még mert nem tudom, hogy mit mondjak, és hogyan mondjam, hogy meg ne sértsem a lelkét, és hogy mit, és hogyan cselekedjem, hogy meg ne bántsam, vagy hogy ne nagyon rohanjam le az érzéseimmel, ne legyek tul sok neki, és tartsam be az udvarlási etiketetket, és szabályokat is, és az írótt, és íratlan szabályokat is, azaz figyeljek mindenre. Én ezért félek, de kiváncsi is vagyok egyben rá, mert a sok cheat beszélgetésnél már annyira ismerem, hogy van már közös témánk, de néha le is blokolok, azaz illik e ilyet momdani az első randevún, és igy megválógatom, hogy mit mondok, és hogyan, és milyen hangnemben, és vigyázok arra is, nehogy kétértelmű legyen egy szó, vagy egy mondat, vagy egy kifejezésem, vagy a mozdulataim iránta. Ugyhogy van bennem félelem, és kiváncsiság is, de ez szerintem természetes érzés, nem csak nekem, hanem mindenkinek, aki az első randira megy el személyessen, és akkor látja a lányt először, de ez az érzés idővel felodódik, és könnyebb lesz a beszélgetés is egymással.

Ugyhogy kicsit félek, de nagyon kiváncsi is vagyok rá, milyen lehet vele személyessen, szemtől szemben találkozni, nem csak itt a chaten beszélgetni vele, de ez majd hamarossan kiderül, már alig várom, ez az igazság.